Sokat figyeltem, hogy mit szorgoskodik a konyhában, így nagyon sok étel ragadt rám, de ezt már egy párszor említettem Nektek. Arra megtanított, hogy - " Ilikém jól jegyezd meg, ez az a tészta, amiből rengeteg mindent fimonat tudsz készíteni, hiszen csak krumpli, meg liszt"- ebből az alapból mi mindent tudok összehozni. Ez nem csak a szilvásgombóc alapja lehet, hanem ebből készül a nudli, a krumplilángos, a krokett, de még a puffocska is. Nem nevet! Tényleg puffocska a neve! Legalábbis azóta sem találtunk neki más elnevezést, de ez egy másik sztori lesz. Valaki egyáltalán hallott már róla? Vagy tudja miről beszélek? Azért súgok egy kicsit, ezek olajban sült korongocskák.
A szilvásgombóc picit azért pepecselős mulatság, de mindig is nagyon szerettem csinálni. Minden ilyen macerás dolog, ami egy étel elkészítéséhez kapcsolódik, az teljes mértékben kikapcsol. Olyan jó szöszölni ezekkel, majd mikor elkészülök, nézni és megkóstolni a tökéletes végeredményt. Van, hogy csak spontán rám jön az "alkossunk valami extrémet a konyhában" dolog, de ezt az érzést nem tudom megmagyarázni. Ilyenkor kivonulok, és van hogy csak megnézem mit találok itthon a hűtőben, és éppen ebből mi az, amiből a legjobbat és a legfinomabbat tudom kihozni.
Konkrét receptet nem tudok írni nektek, hiszen ez ugye csak krumpli meg liszt. A trükk csak annyi az egészben, hogy mikor a krumplit megfőzitek, és áttöritek, akkor teljes mértékben hagyni kell kihűlni. Nem szabad hűtőbe tenni, mert a hűtőhideg az már sajnos nem jó tésztát fog majd eredményezni. Ha az áttört krumpli kihűlt, akkor annyi lisztet adtok hozzá, amiből egy könnyen nyújtható és nem ragacsos tésztát kaptok. Fél ujjnyi vastagra elnyújtani, bögrével szaggatni, szilvát beletenni. Ez itt a pepecselős része.
Viszont ezelőtt térjünk ki egy kicsit a szilvára, mivel a héjától meg kell fosztani, és szilvát pucolni nem éppen a legnagyobb buli, kivéve, ha nagyon profi módon űzzük mindezt. Egy lábasban teszek oda vizet forrni, és megvárom míg teljesen fel nem fő. Egy tálba engedek hidegvizet, majd jégkockákat helyezek bele. A szilvákat beleteszem a fövő vízbe, elszámolok tízig (közben szépen megreped a szilvahéj) és már kapdosom is ki őket, mert ugye nem főtt szilvát akarok. A forró szilvát a jeges vízbe teszem, megvárom míg lehűl, és egyben lehúzom a héját. Igen, tudom, hogy a héjában van a vitamin (mint mindennek amire ezt mondani lehet), viszont ehhez a desszerthez nincs szükség a gyümölcs külső borítására.
Félbevágjuk, kimagozzuk, és fahéjas cukorral megszórva kicsit állni hagyjuk. És itt térünk vissza ahhoz a részhez, amikor már a tésztánk ki van szaggatva, és tölthetjük bele a finom fahéjas szilvánkat (eközben pedig egy másik lábasban már odatéve a víz, amiben majd megfőzzük, illetve még egy másikban pedig aranybarnára van pirítva a morzsánk). Morzsáról jut eszembe, vaj, zsemlemorzsa, cukor. A vaj mindig minimális legyen, olyan 1/8-ad része a zsemlemorzsának, de csak azért, hogy ne ússzon a zsíradékban. Morzsa + cukor összekever, rárak a vajra, extra pici lángon folyamatosan kavargatva megpirít.
Visszatérve a töltésre, itt is van egy trükk, még pedig azzal kapcsolatban, hogy hogyan ne nyíljanak szét a kis gombóckáink. Egy pohárba/bögrébe vizet rakunk. Belemártjuk a mutató ujjunkat, és a szélét a korongunknak átsimítjuk. Megtöltjük szilvával, és gombócot formázunk belőle. A vizes részek könnyebben összetapadnak, így biztosan nem fognak szétmenni a főzés közben.
A kész gombócokat a fövő vízbe rakjuk, majd onnantól számítva 5 percet főzzük, hogy feljöttek a víz tetejére. Miután megfőttek, egyből a pirított morzsába rakjuk, és óvatosan átforgatjuk. Innentől jön az a rész, ami már csak egy pici "erőfeszítést" igényel, még pedig hogy extra jóízűen megegyük.
Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát.
Szeretitek a szilvásgombócot?
Hogyan szoktátok elkészíteni?
Milyen töltelékkel szoktatok még gombócot készíteni?
Ölelés,
Ilus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése