Burgonyakrémleves

Pár éve jöttem rá arra, hogy milyen jó dolog is a krémlevesek világa. Azelőtt sohasem ettem semmilyen krémlevest sem, igazából nem is találkoztam velük, na meg alapból nem is voltam nagyon levesfüggő. Aztán egyik nyaralásunk alkalmával megkóstoltam életem első fokhagyma krémlevesét. Akkor jött az a pillanat, amikor is tudtam, hogy nekem ilyet tuti kell készítenem otthon. Azóta természetesen van bejáratott tuti fokhagymakrémleves receptem, illetve összeszedtem mindazon ételekből listát, amiből lehetséges a krémeves készítése.

A listámban szerepel már sütőtök, cukkini, répa, karfiol, fokhagyma (valamint a sokféle hagymás verzió), sajt (tudom, ez kicsit kakukktojás), és ez, amit most mutatok majd be nektek, a burgonyakrémleves.

Ez a leves úgy jött, hogy először sima hagymalevesnek indult, majd félrehúztam a tűzhelyről a leves alapomat, amit már odakészítettem, és úgy gondoltam, hogy egy kis burgnyától igazán nem lesz semmi baja. Tehát lényegében ez nem is sima burgonyakrémleves, hanem extra hagymás burgonyakrémleves. Abszolút nem bántam meg eme döntésemet, hiszen egy nagyon jó új finomságot sikerült összehoznom. Kicsit kalóriásabb, mint simán csak a hagymakrémleves, de ezáltal sokkal laktatóbb is, és egy ilyen tányér leves után már második fogásra sincs nagyon szükség.

Mondjuk én sose tálalom üresen az ilyen krémleveseket. Mindig kell egykis plusz hozzá, ami még egy kis extra színt, vagy ízvilágot ad az ételhez. Ehhez most virslit karikáztam fel vékonyan, és lehelletnyi olajon megpirítottam. Viszont itt még mindig nem voltam teljesen elégedett az összhatással, ezért még mindig tovább gondoltam, szóval készítettem még hozzá a sütőben sült sajtos toast pirítóst is. Így a forró leves, a pirított virsli karikák, valami az olvadt sajtos pirított toast abszolút mértékben kimerítette a fullos, ínycsiklandozó ebéd fogalmát. Hihetetlenül laktak (pláne így, hogy nem csak magában kínáltam, hanem még két kiegészítő opciót is kreáltam mellé), ezáltal ténylegesen helyettesítheti a főfogást is.

Hozzávalók a leveshez:

• 2 nagy fej vöröshagyma
• 2 nagy fej lilahagyma
• 8-10 cikk fokhagyma
• 3 közepes burgonya
• 5 dkg vaj
• 1/2 ek. liszt
• 3 ek. tejföl
• 1,7 liter víz
• só és bors ízlés szerint

A hagymákat és a burgonyákat megpucoljuk, majd felkockázzuk. A vajat egy fazékban odatesszük olvadni, majd ha felolvadt, akkor először a lila és vörös hagymát kezdjük el rajta pirítani. Dobunk rá egy kis sót, hiszen ettől hamarabb összeesnek majd a hagymák. Ha már üvegesek, akkor mehet hozzá a fokhagyma is (azért kell később belerakni, mert ez hamarabb odaég, és ha egyszerre raknánk oda az összeset, a másik két hagyma még nem lenne üveges, de a fokhagyma már valószínűleg odakapott volna) majd egy-két kavarás után hozzáadhatjuk a burgonyát illetve a fűszereket. Átforgatjuk, és felöntjük a kimért vízmennyiséggel, majd hagyjuk szépen megfőni. Míg a leves elrotyog magának, addig a lisztet csomómentesre keverjük a tejföllel, ezekután pedig a már fövő leves levéből is adunk hozzá pár kanállal, és egyneműre keverjük. Ha tökéletesen átfőtt az összes burgonya (inkább tovább főzzük, teljesen vajpuhára legyen átfőve) akkor hozzáadjuk a kikevert tejfölös habarásunkat, és még egyszer felfőzzük vele. Felfövés után botmixerrel krémesre turmixoljuk, majd a pirított virslivel és a sajtos toast pirítóssal tálaljuk.

Mennyire vagytok levesfüggők? 

Vannak bevált krémleves recepjeitek?

Miből szeretitek a leginkább elkészíteni? 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. Köszönöm!

Ölelés,

Ilus