Ez az-az étel, amiből nem lehet keveset csinálni. Egyszerűen képtelenség olyan mennyiséget összedobni, ami egyszerre elfogy, így tuti biztos, hogy fog még maradni belőle, akár másnapra, vagy harmadnapra is. Halkan megjegyezném, hogyha elkészítitek majd csak simán, újrahasznosítás nélkül (hiszem most a poszt témája ennek a fincsiségnek az újrahaszosítása), akkor meg fogjátok látni, hogy ebből nem lehet megenni egy normál tészta adagot. Annyira tömény, annyira krémes, és annyira sajtos, hogy valami elmondhatatlan, és emiatt abszolút teli pocakot tud varázsolni pillanatok alatt (aztán meg még nézitek majd a tányért, mert még maradt rajta, és akkor gondolkodtok, hogy dehát ezt még meg kéne enni, hiszen meg sem ettetek egy normális adagot, na akkor kell ott hagyni, és másnap újrahasznosítani fincsi muffinnak).
Én 25 dkg spagettit szoktam kifőzni, és ez adja azt a mennyiséget, amit még majd újra tudunk formálni muffinnak hiszen marad majd másnapra is.
Hozzávalók a szószhoz:
- 10 dkg trappista sajt
- 10 dkg gouda/ementáli sajt
- 10 dkg füstölt sajt
- 1 csomag mozzarella (ez mindig kell bele!)
- 5 dl tej
- só
- bors
- 3 dkg vaj
- 1/2 ek liszt
- víz (attól függ a mennyiség, hogy mennyire akarjátok beton sűrűre a szószt (én viszonylag folyósabban szeretem, szóval körülbelül 2 dl vizet még nagyjából bele szoktam rakni).
Elkészítés:
- A vajat megolvasztom, majd hozzáadom a lisztet, és alacsony hőmérsekleten picit lepirítom. Fokozatosan hozzáadom a tejet (közben folyamatosan kevergetem), és ezzel lényegében lett is egy alap besamel szószunk. Itt hozzáadom a fűszereket, majd lassanként belekeverem a sajtokat is (mindig egy kis adagot adok hozzá, elkeverem, megvárom míg elkezd olvadni, majd utána jön a következő adag). A lényeg, hogy ne egyszerre borítsuk bele ezt a sok sajtot, mivel akkor összeáll egy csomóba, és akkor adtunk neki egy nagy pofont. Fontos, hogy mindeképpen reszeljük le a sajtokat, hiszen ha daraboljuk, nem lesz jó krémes a végeredmény. Ha az összes sajtot hozzáadtuk, akkor egy nagyon sűrű masszát kapunk, és én ilyenkor szoktam hozzá adni vizet, amivel újra felfőzöm. Akkor jó a szószunk, ha már nem látni benne a sajtot, hanem szépen egyneművé vált.
- Összekeverjük a tésztával és lehet is benyammogni.
Muffinként újrahasznosítva:
- Másnap a hűtőből kivéve egy nagyon masszív és tömör ételt látunk az ételesben, amit ha megmelegítünk sem lesz olyan nagyon extrém krémes, mint előtte nap. Ilyenkor én melegítés után - csak langyos legyen - egy kis fűszeres tojással átkeverem (tojás, chili, só, fekete és fehér bors, meg néha egy kis petrezsemzöld is), elkeverem a tésztával, majd muffinformába adagolom. Én szilikonformába raktam, így nem kellett hozzá sem papír, se a forma kikenése, hiszen utána szépen ki tudtam forgatni. A plusz még ebben az egészben, hogy virslit négy helyen bevágtam, majd beleállítottam a muffinkák közepébe, így még egy kis extrát is küldtem bele. Így már egyből más ételt kapunk, de azért mégis mac and cheese még mindig.
Köszönöm!
Ölelés,
Ilus
Én általában a Martha Stewart féle receptet használom a mac and cheesehez. Sütés nélkül még sosem készítettem. A tészta pedig mindig makaroni tészta (amit Amerikában hívnak makaróninak, nálunk ha jól tudom szarvacskának hívják) vagy néha kagyló tésztát használok, amelyiket épp kapok gluténmentes változatban az Euro Familyben. :) Néha szoktam bele tenni pirított bacont vagy füstölt sonkát is.
VálaszTörlésNem hallottam még a Martha Stewart féle változatról, de meg fogom nézni mindenképpen. Én általában spagetivel csinálom, de előfordult már, hogy éppen szarvacskával, vagy csőtésztával, esetleg hosszú metélttel készítettem el. Éppen ami van itthon tészta 😀 Kagyló tésztával is nagyon finom lehet. A pirított Bacon meg a füstölt sonka gondolatától meg összefutott a nyál a számban. Extrém jól mehet hozzá 🤤
Törlés