Extra csokis amerikai palacsinta

Csokoládéfüggők előnyben! Ugyanis ez az a fajta desszert, amiből igazán nem hiányzik sem a csokoládé, sem a kakaó, sem pedig a cukor. Sajnos ez most nem az-az édesség, ami egészséges, és nem is az, ami alakbarát, hanem az, amit akkor kell elkészíteni, ha végképp elfogyott a szusz (és csak a csoki oldhatja meg eme problémát), vagy ha csak valakit igazán nagyon le akartok nyűgözni. Nem egyszerű, valamint sok türelem kell az elkészítéséhez, hiszen nagyon lassan készül, de a végeredmény teljesen kárpótolni fog benneteket ezért.

Egyetlen egy baj van ezzel az édességgel (azon kívül, hogy brutálisan tömény, és cukorsokk a köbön), még pedig az, hogy amint elkészül, és szépen kitálaltátok, abban a szent pillanatban nyoma is veszett, hiszen akiknek készült, már be is nyammogták, és elégedetten dícsérik mind a két kicsi kezecskénket, amiért ilyen nagyon jók vagyunk a konyhában.

Viszonylag sok minden kell hozzá, tehát sajnos ez sem lesz a pénztárcabarát verzió (bocsánat mindenkitől, ígérem hamarosan jövök ilyen finomságokkal is), de a végeredmény abszolút kárpótol (na meg utána egy hétig nem kell semmilyen édességet enni).


Abszolút tökéletes választás lehet egy reggelihez vagy vacsorához, de egy leves utáni főételnek is el tudom képzelni. Bár, ha ebből egy ilyen három emeletes tornyot megeszik valaki, mert ez a célja, akkor nem is biztos, hogy jó az a leves annyira előtte. Mindenki maga érzi, hogy mennyi az annyi, ezért inkább akkor ebbe annyira nem is mennék bele. Mindenesetre rajtam ez bőven kifogott, hiszen több, mint a felét a tányéron hagytam, és eltettem másnap reggelire, mert én ezt vacsorára "dobtam" össze. Anyukám kívánsága volt, hiszen Ő még sosem evett ilyet, és ha már itt volt nálunk, akkor megörvendeztettem ezzel a kis aprósággal. Miután a csokimámor okozta boldog pillanatok következtek, közölte, hogy innentől kezdve, mikor meglátogat Bennünket, akkor neki ilyen csupacsokis finomságot kell csinálnom, mivel megvettem vele kilóra. 

Drága Férjem is abszolút odáig van érte, szokta is mondani, hogy csinálhatnék ilyet gyakrabban, ő elél rajta pár napig. Csak egy "kicsit" édespárti a lelkem, de ha még csoki is kerül a képbe, akkor nagyon kész van, és meg van az abszolút tökéletes édesség számára. Imádom (na nem csak ezért <3), hiszen mindig odáig van mindenért, amit bűvölök a konyhában. Mindig azt mondja, figyeljem meg, hogyha barátoknak/családnak főzök, és hatalmas nagy csend van, akkor ízlik nekik az étel, tehát ez bóknak számít. Mivel mindenki a főztömre koncentrál, nem fecseg, hanem tömi a buksit, akkor az egy tuti elismerés. És tudjátok mit? Abszolút igaza van! Nyilván azért jól esik, ha utána mondják, hogy igen, jót és finomat készítettem, de ebben tényleg van valami igazság. Hiszen, ha az emberek inkább beszélgetnek, és csak turkálják a tányér tartalmát, akkor lehet, hogy éppen nem lett a legjobb az eredmény. Bár szerencsére ilyet még nem tapasztaltam. Szóval, hogyha ilyen csöndben evős ételt akartok varázsolni az asztalra akkor ez tuti siker. 

Hozzávalók a palacsintához:
  • 20 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 2 mk vanília kivonat
  • 1 cs. sütőpor
  • 5 dkg olvasztott vaj (ne legyen forró)
  • 2 dl tej
  • 1 dl szénsavas víz
  • 15 dkg étcsokoládé
  • 4 tojás

A lisztet, a cukrot és a sütőport elkeverem. Csinálok a közepébe egy mélyedést, amibe megy a tej, a vaj, tojás és a szénsavas víz, illetve a vanília kivonat. Robotgéppel kikeverem. Akkor jó a tészta, ha piskóta állagúra hajaz a sűrűsége. Merőkanállal adagoljuk a forró vékonyan kiolajozott palacsintasütőbe a tésztát, és nem oszlatjuk el, hanem hagyjuk, hogy magának terüljön el. A kiadagolás után belerakunk néhány csokidarabot, és egy evőkanállal ezekre a csokidarabokra adagolunk még egy kis masszát. FONTOS! hogy nem az egészre rakunk még egy merőkanálnyit, hiszen soha nem fog megsülni, illetve átforgatni is fizikai képtelenség lesz. Csak és kizárólag a csokikra pöttyintünk egy kicsi tésztát, hogy befedje. A legkisebb lángon elkezdjük sütni, majd mikor már azt látjuk, hogy nem folyik a tészta, akkor egy határozott, de gyors mozdulattal megfordítjuk. Megfordítás után nem kell majd megijedni, nem égett meg a palacsintánk, hanem csak az étcsokoládé produkál ilyen színt, ahogy elfolyt a tésztában, és kicsit megpirult. Ezt a procedúrát addig folytatjuk, míg el nem fogy a tésztánk. Nekem összesen 9 darab palacsinta lett belőle, körülbelül egy ujjnyi vastagságúak. 



Hozzávalók a csokiszószhoz:
  • 1 cs. csokádé pudingpor
  • 3 ek. cukrozatlan kakópor
  • 4 ek. cukor 
  • 7 dl tej

A száraz hozzávalókat összekeverjük, majd hozzáadunk 1/2 dl tejet, és ezzel csomómentesre dolgozzuk. Ha ez meg van, akkor hozzáadjuk a többi tejet is, és megfőzzük a szószunkat. A szósz elkészülése után picit hűtjük, de folyamatosan figyelünk, hogy ne pillésedjen, így pár percenkként átkavarjuk. 


Hozzávalók a rétegzéshez:
  • Nutella (pontos mennyiséget nem tudok írni, mindenki annyit, amennyit szeretne közé)
  • Csokoládészósz (amit az előbb elkészítettünk)


A palacsinta összeállítása innentől kezdve már végtelenül egyszerű. A már kissé hűlt palacsintákat megkenem vékony réteg nutellával, majd adagolok rá a csokoládészószból (nem kell sajnálni), és rétegzem tovább. Újabb palacsinta és a kencék. Én általában három emeleteset szoktam csinálni (aztán mindig rájövök, hogy ez egy giga adag, de így másnap reggelre is marad). A tetejére szintén teszük még a szószból, majd díszítésként csokiforgáccsal még meghintjük. 


Ettetek már amerikai palacsintát?

Mennyire vagytok csokoládé kedvelők? 

Ha van saját verziótok, amit szívesen megosztanátok velem, várom szeretettel, akár kommentben, akár a blog mail címére (az oldalsávban megtaláljátok). 

Ha tetszett a poszt, kérlek osszátok meg, és lájkoljátok a blog facebook, illetve instagram oldalát. Köszönöm! 

Ölelés,

Ilus



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Social Share Icons